Buddhizmus
1.
Gautama Buddha azt tanítja, hogy az élet függőségben jön létre. Ha ez így van, akkor nézzünk egy fára. A vágy - és az erőfeszítés, hogy ez a vágy valósággá váljon - lehetővé teszi a mag növekedését és virágzását, míg végül teljes virágzásba nem borul. Buddha azt tanítja, hogy ez a vágy, ezek a hajtóerők tudatlanságból születnek. És azt tanítja, hogy ez a tudatlanság minden élet eredete. Ebből keletkezik minden más későbbi ok (amelyek viszont hatások), amíg az élet újra el nem múlik. A "függőségben való keletkezés" (pratitya-samutpada, szanszkrit) láncolata viszont minden életre alkalmazható; nem csak az emberi létezésre érvényes. De ha visszamegyünk e lánc eredetéhez, a nem-tudáshoz, akkor feltehetjük magunknak a kérdést, hogy miből is ered ez a lánc. Gautama Buddha másutt azt tanítja, hogy az emberi elme képtelen elképzelni egy végső ok nélküli okot (itt feltehetjük a kérdést, hogy a következmények nélküli következmény is elképzelhetetlen-e), de azt nem mondja, hogy ez a végső ok nélküli ok nem létezik. Csupán a képzeletünk túlságosan korlátozott ahhoz, hogy észleljük vagy megteremtsük az elménkben. Nos, azt hiszem, ennek az utolsó ok nélküli oknak, a mindent-az-egyben oknak a neve Isten.
2.
Mi lények, akik a teremtés vagyunk, a tolerancia gyakorlati útján találjuk meg a békét. Mahatma Gandhi erőszakmentesség (ahimsza) útja számomra nem azt jelenti, hogy az ember lelkiismeretvizsgálat nélkül magáévá teszi a másik véleményét, hanem azt, hogy - hűen a Buddha szavához a helyes nézetről - a felismerést önmagában keresi. Más talán felismeri a sajátunktól eltérő igazságot; itt a tolerancia és a szeretet elvei azt diktálják, hogy uralom nélkül igyekezzünk osztozni, azaz nem uralkodni a másikon, hanem inkább megpróbálni meggyőzni őt, hogy a szeretet útját válassza. De mi is a szeretet útja?
Mi lények, akik a teremtés vagyunk, a tolerancia gyakorlati útján találjuk meg a békét. Mahatma Gandhi erőszakmentesség (ahimsza) útja számomra nem azt jelenti, hogy az ember lelkiismeretvizsgálat nélkül magáévá teszi a másik véleményét, hanem azt, hogy - hűen a Buddha szavához a helyes nézetről - a felismerést önmagában keresi. Más talán felismeri a sajátunktól eltérő igazságot; itt a tolerancia és a szeretet elvei azt diktálják, hogy uralom nélkül igyekezzünk osztozni, azaz nem uralkodni a másikon, hanem inkább megpróbálni meggyőzni őt, hogy a szeretet útját válassza. De mi is a szeretet útja?A szeretet megélésének gyakorlati útja az, hogy a másik közé helyezzük magunkat. Ez nem azt jelenti, hogy a másikat eltúlozzuk, hanem azt, hogy felismerjük, hogy a saját megismerésünk mindig korlátozott megismerés - ahogy Gandhi az önéletrajzának a következő nevet adta: Kísérletek az igazsággal. Szabadok lehetünk abban, hogy kísérletezzünk az igazsággal, és ne a köztes lépéseinket vagy eredményeinket vegyük magáért az igazságért.
3.
A kicsiben való odafigyeléssel, vagyis a mostban veled történtek odafigyelésével, az érzelmek és az arányok által formált megismerés ajándékával képessé válsz arra, hogy a jövőbeni viselkedésedet Istennek tetszőbbé tedd, figyelembe véve a mostban tanultakat. Ez a tanulás egyik lehetséges folyamata. A mostban elkövetett állítólagos "hiba" tehát a jövővel való törődés. Ez azonban csak akkor működik, ha az odafigyelés buddhista motívumát alkalmazzuk. A mindfulness csak egy másik szó az emberi elme itt és mosthoz való ragaszkodására. Az elme itt és mostja magában foglalja - mint az éberség motívuma - az élesített tudatosság gondolatát. Ennek az elmélyedésnek a célja az "én vagyok" felismerése.
