1.
A nemzetközi űrprogramoknak és az ISS-nek, azok szerint, akik felelősnek tartják magukat a bolygó népeinek sorsának irányításáért, egyik céljuk, hogy a Föld bolygó népét az intelligens élet egyetemessége felé vezessék, és a "kis államok" tömegeit ráébresszék a kozmoszba való beágyazottságukra. Ez a számítás azonban nem teljesen megy be, mivel a tudatossá válás elvileg egyéni folyamat, és a személyes többdimenziós létet általában a saját elménk szemlélése és vizsgálata során tapasztaljuk meg. Földünk emberei 1962. március 22-én egy "felfedező program" keretében egy földönkívüli repülőgép fedélzetén meglátogathatták a Mars bolygót - de ez a dátum semmiképpen sem jelzi a földi emberek űrbe vezető felfedező útjának kiindulópontját. Lehet, hogy küldötteket küldtünk a Plejádokhoz, a Szíriuszhoz, az Orion csillagképhez, az Aldebaranhoz, a Zeta Reticulihoz,
Ummóhoz és a kozmosz "mi" fülkéjének más szegleteibe; de amíg a mi világunkban Isten által nem kívánt mértékű éhség, nyomor és nyomorúság van, addig mi, a Föld bolygó emberi közössége nem fogunk ebből profitálni. Bizony, kaptunk technikai "trükköket" - amelyeknek üveggyöngyökből van hasznuk. A "pozitív" irányú változások (a dualitás világában két létállapot van) csak akkor jöhetnek létre, ha az újonnan szerzett kapcsolat révén az egyéni psziché számára gyümölcsöző impulzusok születnek. Az egyén újragondolása pl. új társadalmi struktúrákról csak olyan ragyogó folyamatokat hoz létre, amelyek általános élethelyzetünk javulásához vezetnek. Mi értelme van a vak bizalomnak, a kíváncsiságnak és az ismeretek növekvő elsajátításának a technikailag és/vagy szellemileg fejlett közösségekkel folytatott eszmecserében, ha ezek a feltételezett előnyök nem jutnak el világunk legtávolabbi zugaiba? Amíg e bolygó lényei hiányt szenvednek, mert máshol bőség van, addig elsősorban a mindenki vagyonának újraelosztásán és igazságosabb mérésén kellene gondolkodnunk. Végül is, véleményem szerint az emberi tapasztalatnak ez az aspektusa nem a luxusról, hanem inkább a kényelemről szól. Nem kell a csillagokba utaznunk ahhoz, hogy más társadalomkoncepciókat tanulmányozzunk, hanem saját bolygónk emberi modelljeinek tárházából meríthetünk. Példaként említhetjük azokat a "primitív népeket", amelyeket a "civilizált" emberek néha szeretnek lenézni. Nem akarom elrománosítani a Föld bolygó törzsi közösségeinek rítusait és szokásait, de legtöbbjükben közös, hogy "szolidáris közösségekben" élnek, amelyekről a "gazdag" világban általában csak említés történik. Így az adott jogrendben való megmaradás akadályozhatja az előrehaladást a kozmikus emberré válás útján. A társadalmilag adott rendszerek status quo-jának elismerése hozza létre azokat az igazságtalanságokat, amelyek a bőséggel szemben a szenvedést egyáltalán lehetővé teszik. Mindazonáltal, minden kellő nemtetszésünk ellenére, megfontolhatjuk, hogy nem a forradalom, hanem az evolúció lehet mindannyiunk célja. Az élet minden elképzelhető módon megnyilvánul - és soha nem kizárólag a mostban, azaz időhöz kötötten. Vágyakozzunk az eljövendő békés világra, nyújtsuk kezünket az eljövendő béke felé, és tegyük meg mindannyian egyénileg azokat a lépéseket, amelyek egy békés és boldog jövőbe visznek bennünket. A szavak csak akkor hoznak szent dolgokat, ha tettekre váltják őket.
2. Létezés
A létezés a maga teljességében és összetettségében a legnagyobb csoda. A "létet" a maga komplexitásában megérteni akarni, ez véleményem szerint minden vallási és filozófiai iskola meghatározó tartalma - mert így közelítjük meg Istent, azáltal, hogy szellemünkkel áthatolunk teremtésén. És tapasztalatom szerint ez a megértés a létezés csodájának érzékeny átélésével érhető el a legjobban. A buddhista iskolák az emberi elmének (a tudatosság formájában) egy hatodik érzék szerepét tulajdonítják, mivel úgy tűnik, hogy az képes a "valóság" érzékelésére és áthatására. A "valóság" szó magában foglalja a "mű" szót, és így az érzékelésünk individualisztikusan meghatározott befogadást kap. Így az igazság és annak "hatékonysága" képezi a létezés eredetét és kifejeződését.
