Szexualitás
Ünnepeljük az életet. Ünnepeljük a szerelmet. Minden emberi tapasztalat szabadsága az őszinteségen alapul. Őszinteség önmagunkkal szemben és őszinteség másokkal szemben. Az őszinteség a személyes boldogság kulcsa.
A szexualitás témája körül több dogma és ugyanakkor több különböző hitbeli nézet van, mint bármely más téma körül - kivéve az isteni igazsághoz vezető "helyes" utat. Ez a dogmatizmus nem a semmiből fakad, mert az emberi tapasztalat két alapvető állítása nemcsak hogy összefügg egymással, hanem egy és ugyanazon igazság két aspektusát képezi - azt, hogy hogyan akarjuk megtapasztalni és megérteni önmagunkat. És így van az, hogy az emberi tapasztalat legcsodálatosabb területei tele vannak a belénk ültetett félelmekkel. Ha érzéki lényként akarjuk megtapasztalni magunkat teljes isteniségünkben - és ezt a szívünk legmélyén tudjuk -, másrészt pedig anyai és apai nemzedékeink erkölcsi-teológiai mítoszai és saját magunk által felállított elképzeléseink elhomályosítják az önmagunkhoz vezető utat, nem meglepő, hogy belső konfliktusok parázslanak bennünk. A szexualitással való bánásmód természetes módja, hogy a "civilizált emberektől" már korán leszoktatnak bennünket - olyannyira, hogy arra tanítanak bennünket, hogy "a mi" igazságainkat másoktól keressük és kapjuk meg. Hogyan engedhetjük - így mondja nekünk a tudatalattink -, hogy fantáziáink és vágyaink létünk nagyobbik részében a kéjes (nem kizárólag szexuális) események körül forogjanak, másrészt pedig "tudjuk", hogy pontosan ezek a kéjes gondolatok és élmények "nem lehetnek" - mert ezt "tanítja" oly sok "tanító"?
Mindezekben a tapasztalatokban felmerül a kérdés, hogy mások által determinálva akarunk-e bolyongani az életben, vagy magunkban akarjuk megtalálni a saját válaszainkat.
Ahogy a szeretetre sem lehet szeretetből határokat szabni (a határok a félelemből fakadnak), úgy a szexualitásunknak is szabhatunk korlátokat, ha szabadon akarjuk megélni magunkat. Hogy két lény szívük legmélyebb vágyából talál-e egymásra, vagy egyszerűen csak "megvető" vágyból akarják élvezni egymást, az csak rajtuk múlik. És ha egy lény erős vágyat érez magában, és ezeket az energiákat saját maga kielégítésével akarja felszabadítani - miért ne? Élvezzük mindannyian a gyönyöröket. Az erkölcs ott kezdődik, ahol az érzés megáll. És az érzéseink azok, amelyek igazán *értékessé* teszik a létezésünket.
A szexuális energia önmagunk legmagasabb szintű kifejezési formája "anyagi" szinten. És fejezze ki magát mindig játékosan, ha meg akarjuk érteni és meg akarjuk tapasztalni, hogy szabadságban élünk. Hogy hogyan és min keresztül akarjuk megélni és kiélni az egyéni kéjvágyat, azt nem biztos, hogy bármilyen szabványosított kód határozza meg. Szerelem, szabadság, játék, szex - mindez összetartozik.Véleményem szerint a spiritualitás és a saját szexualitás tudatos megélése nem zárja ki egymást, hanem a szeretet legmagasabb aspektusában a valódi szabadság kifejeződése. A legkülönfélébb vallású egyházatyák (férfiak, akik különösen a nőket akarják eltiltani az örömteli szexualitástól a bujaság vádjával...) messze a legtöbben dogmatikusan korlátozzák a hívőket saját nézeteik szerint. Fújjon a szabad szellem, és tükröződjön gyógyító hatása kéjvágyunk örömteli kifejezésében is és különösen. És ez ne csak a nemzés céljából történjen. Testünket, lelkünk hordozóját azért kaptuk ajándékba, hogy a fizikai világ relatív világában megtapasztalhassuk a "létet". Minden kifejezési lehetőség, amelyhez képzeletünk vezet bennünket, Istennek tetsző. Ha élő istenekként akarjuk megtapasztalni magunkat, akik emberré váltak, a szexualitás területén való kísérletezés öröme nagyszerű lehetőségeket kínál számunkra. Ami megengedett, az tetszik - ha kifejezési vágyunk összhangban van együttlétünk másik lényének kívánságaival. Mindazonáltal sok lény spirituális útjának egyes állomásain dönthet úgy, hogy nem érzékeli saját szexualitását. Ha ez a vágy, ez a vallomás tudatos, szabadon hozott döntés, akkor nem korlátozzuk magunkat, amikor önmegtartóztatást gyakorlunk. Ha azonban valamiféle dogmát követünk, amely szerint úgy gondoljuk, hogy a "tiszta" szellemnek tisztaságban kell gyakorolnia a megvilágosodás eléréséhez (vagy az isteni áldás és kegyelem megtapasztalásához), akkor a félelem aspektusából cselekszünk, és ez soha nem vezet a szabadság megtapasztalásához - nemhogy a megvilágosodáshoz.Legyünk tehát óvatosak erőfeszítéseinkben, hogy ne cseréljük le a régi dogmákat újakra, és élvezzük a szeretet sokféle aspektusát játékosan és örömmel...
"Hát nem választottam-e elragadó módját annak, hogy még többet csináljak belőled?"Isten hangja befelé:
Neale Donald Walsch, Beszélgetések Istennel - I. Kötet
