szabad akarat
Az emberi akarat szabadságának fogalmát a legkülönbözőbb nézetek övezik.
Egyrészt a legelterjedtebb vallásaink és mitológiai világnézeteink némelyike az ember szabad akaratának tényét hangsúlyozza, míg más nézetek egyértelmű determináltságot tételeznek fel. Így azok a hitek, amelyek a világ örök törvényszerűségének eszméjén alapulnak (például a hinduizmus és a buddhizmus), az ember különböző függőségei által alakított mindenkori létet igazolják. Ez a gondolat az embert eleinte sorsának kiszolgáltatottnak tünteti fel, és így jelentős mértékben igazolható a kasztrendszer hindu szemlélete, amely lehetővé teszi, hogy az embereket a mindenkori születésük alapján egész életükre ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz kössék.
Az embernek ezzel a hinduista determináltságával szemben állt Gautama Buddha, aki a kasztrendszert az ember által létrehozott intézménynek tekintette, és ezért elutasította. Mindazonáltal Buddha tanításának alapjai az örök világtörvény eszméjén alapultak, amelyet ok-okozati összefüggések jellemeznek, és amely elutasítja az örök, abszolút teremtő Istent.
Ezekkel a nézetekkel szemben állnak a monoteista vallások (pl. judaizmus, kereszténység, iszlám), amelyek a teremtést egy szerző által teremtettnek ismerik el.
Ha mindkét alapvető nézetet a lehetséges szabad akarat szempontjából vizsgáljuk, különböző következtetéseket vonhatunk le.
Az ember "bűnbeesésének" monoteista megközelítése nem értelmezhető a választás szabadságának alapvető ténye nélkül. Itt azonban a kritikus és nem dogmatikus szem felteheti a kérdést, hogy a Teremtő miért adta meg először a választás elvi lehetőségét, hogy aztán - a mindenkori dogmatikát követve - a "saját" szemében helytelen döntést megbüntesse - ráadásul "klánszerű" ("a hetedik tagig"). Az emberi szellemnek mint teremtőnek ez a felfogása véleményem szerint egy nem kellően átgondolt feltételezésen alapul, amit a teológiai tanároktól is elvárják, hogy "igazságként" ismerjenek el. A "saját képmásomra teremtettelek titeket" nem jelenti az emberi viselkedés fordított irányú kivetítését Istenre. Ez szillogizmus lenne (hamis inverzió: minden rókának van farka - minden, aminek farka van, róka).
Isten igazságának vallási-dogmatikus (azaz emberi) nézőpontból való megközelítése mindig és azonnal hiányosságot von maga után, ha azt a gondolatot követjük, hogy csak EGY út vezet az igazsághoz. És mégis, a vallási "vezetők" szerte a világon az örök igazságot (és mindegyikük, a maga hitének megfelelően, az egyetlen igazat is) akarja terjeszteni. A szabad akarat esetleges értelme így aláássuk, és így haszontalan - mert nem létező - lenne.
Ha a tudatosságkutatás, az agy anatómiája és az agyi szintű biológiai hatásmechanizmusok terén szerzett modern ismeretekhez fordulunk, akkor e területek legújabb eredményei azt mutatják, hogy a biológiai szervezetek (mint az ember is) döntéseikben kötöttek. A biokémiai-elektromos természetű funkcionális összefüggések arra látszanak utalni, hogy nem kizárólag az elme irányítja a testet, hanem a kettő közötti kölcsönhatások ellentétes irányban is zajlanak. Tehát mentális funkcióinkat valójában a szervezet megfelelő biokémiai folyamatai határozzák meg?
Feltételesen. Nem tagadható, hogy bizonyos tudatállapotok pl. hormonoktól vagy neurotranszmitterektől függenek. Ezt a körülményt nem kell a pszichotróp szerek példájával magyarázni; a mámor példája elegendő ennek illusztrálására. Az agy megváltozott neuronális folyamatai - a mámor által kiváltott különböző biokémiai-elektromos reakciókon alapulva - az egyén tapasztalatában világos nyelvet beszélnek.
A tudatosság tehát a testiség által meghatározható. Az egymástól függő kölcsönhatás gondolata tűnik számomra a legmegfelelőbbnek, azaz a lét mindkét formája (tudat és test - szoftver és hardver) kölcsönösen függ egymástól, és reaktív kommunikációban áll egymással.
Az ember feltételrendszerének egy további lehetséges jelét az asztrológia kínálja az ókor óta. Az a gondolat, hogy az emberi létet a közelebbi csillagok mindenkori konstellációja határozza meg, a történelemben szinte minden emberi kultúrában, közösségben és nemzedékben megjelenik. Ez az elképzelés térben ÉS időben létezik, ezért nem szabad kizárni, mint lehetséges lehetőséget, hanem inkább egyéni megfontolás tárgyává kell tenni.
Összefoglalva, az a benyomásom, hogy a test, az elme és a lélek kölcsönös kapcsolatai bizonyos törvényszerűségeket követnek, és ezért kiszámíthatóak. Ez a körülmény tehát egyrészt igazolja például a kognitív pszichológia létét, másrészt pedig magában foglalja minden létezés "előre elrendeltségének" motívumát. Ez tehát a távol-keleti vallási hagyomány és a tudományos bizonyítás szintézisét jelenti. Itt a vallások a létezés makroperspektivikus szemléletét világítják meg, míg a tudományok a vallási felfogás bizonyítását kvázi a belső szemléletből vezethetik. A két megközelítés egyáltalán nem mond ellent egymásnak, hanem inkább kiegészíti egymást. Ez hangsúlyozza a vallások és a tudományok közötti szükséges intenzívebb párbeszéd fontosságát.
Gautama Buddha felismerte ezeket a mechanizmusokat, és így alapozta meg a mindent átfogó - ok-okozaton alapuló - kondicionalizmusát.
""Az ember a maga idejébe van vetve"
Martin Heidegger
"Aki érzi az akarat kötöttségét, az őrült - aki tagadja, az ostoba."
Friedrich Nietzsche
