Cure
Tudatunk korlátokat tapasztal, ha nem hagyjuk, hogy elménk az itt és mostban tartózkodjon. Ez úgy történik, hogy nem tudatosul bennünk az egyéniségünk isteni létvalóságba való beágyazottságának felismerése, különösen akkor, ha figyelmünket a múltra vagy a jövőre összpontosítjuk.
Elménknek ezek az utazásai a múltba vagy a jövőbe - vagyis az emlékezet vagy a képzelet - azt eredményezik, hogy figyelmünk gyengül a jelen "valós" helyzetünkhöz képest. A buddhista iskolák többek között ennek a feltételezett elkülönülésnek a leküzdésére meditatív, szemlélődő technikaként ajánlják a saját lélegzetünkre való koncentrációt (tudatosságot). Azáltal, hogy a jelenben a tisztán fizikai állapotokra összpontosítunk (például a saját légzésünkre figyelünk), az elmét (tudatosságot) a jelenben tartjuk. Az emberi felismerésnek a Mostban való kitartásának célja Isten jelenlétének legtökéletesebb felismerése minden pillanatban. A javasolt gyakorlat célja tehát az lehet, hogy megtapasztaljuk ISTENT a MOST-ban. Következésképpen egy jobb világhoz (és tudatos énünk személyes és egyéni gyógyulásához) fűzött reményeinket nem vetíthetjük a jövőbe; inkább felismerhetjük, hogy a "gyógyulás a létben" mindig most történhet. Békésen felismerhetjük és tudatosíthatjuk, hogy a mennyország csupán egy különleges tudatállapot - olyan, amelyre mindannyian vágyunk, és amelyet a legnagyobb valószínűséggel akkor érhetünk el, ha a mostban várjuk és akarjuk megvalósítani.
. Következésképpen egy jobb világhoz (és tudatos énünk személyes és egyéni gyógyulásához) fűzött reményeinket nem vetíthetjük a jövőbe; inkább felismerhetjük, hogy a "létben való gyógyulás" mindig most történhet meg. Békésen felismerhetjük és tudatosíthatjuk, hogy a mennyország csupán a tudatosság egy különleges állapota - egy olyan állapot, amelyre mindannyian vágyunk, és amelyet a legnagyobb valószínűséggel akkor érhetünk el, ha a mostban várjuk és akarjuk megvalósítani.A mi feladatunk a földi mennyország megvalósítása érdekében az, hogy az egyénileg intellektuálisan és érzelmileg megszerzett tudásunkat tettekre váltsuk. "A papír türelmes" - mondják, és millió szép szó sem hoz olyan mértékű változást, mint egyetlen, jól átgondolt tett.
