Glass people
Azok a foglyul ejtett lelkek, akiknek az anyagi világhoz való kötődése életük során megnehezíti a "haláluk" utáni kiszabadulásukat erről a síkról, megnyilvánult szellemi lényekként élnek tovább a földi növényvilág közepén (a mi szélességi köreinkben különösen az erdős területeken). Megjelenésük alapján úgy néznek ki, mint az "üvegemberek", azaz humanoid körvonalakkal rendelkeznek és asztrális természetűek. Mivel jelenlétük a mi emberi tapasztalati szintünktől eltérő frekvencián alapul, ezért általában a "normál tudattal" nem érzékelhetők, és - meditatív-kontemplatív tudatállapotban - olykor nagyon finomnak és áttetszőnek tűnnek. Megváltozott rezgésszintjük mellett mostani megjelenésükben is megfelelnek korábbi "anyagi" megjelenésüknek, mint a mi rezgésszintünkhöz tartozó emberi lények, azaz rendelkeznek azokkal a fizikai körvonalakkal, amelyeket már "életük" során felvettek.
Ahogyan a
létezés minden formája természeténél fogva szenvedéssel (ami leküzdhető) jár, úgy ezeknek az üvegembereknek az asztrális kivetülése is szenvedést tartalmaz. E lelkek többsége csapdában érzi magát ebben az állapotban, és a megváltást elsősorban a fizikai test visszaszerzésében látja. Néhány "fizikailag megnyilvánuló" ember reménye és törekvése egy tisztán test nélküli létezésre e lelkek számára legalábbis érthetetlennek tűnik. A lélek tisztán szellemi létezése (és annak - a tudat által kiváltott - kifejeződése) tehát különböző szinteken valósulhat meg, és nem mindegyik egyformán kívánatos.
Azonban az "átlátszóság" ezen állapota is olyan élményforma a lélek számára, amely értékes. Az élet minden szinten igyekszik megnyilvánulni és kifejeződni, és csak a saját tudatunk - önmaga által választott - korlátozása teszi lehetővé, hogy ezeket az állapotokat megtapasztaljuk.
Ha felismerjük, hogy a szellem, a lény, a lélek megjelenésében korlátlan, akkor ezekre a köztes állapotokra már nincs szükség. A lélek ekkor megtapasztalja az egyetemes és abszolút gyógyulást, és a tökéletesség felé vezető úton már nincs szüksége a köztes lépésekre. Ez a döntés bármikor meghozható, és nem igényel különösebb kifejezési formát. A szándék, az akarat kinyilvánítása önmagában elég ahhoz, hogy minden életnek szabadságot adjon.
Ahogyan a létezés minden formája természeténél fogva szenvedéssel (amely leküzdhető) jár, úgy az üvegemberek asztrális kivetülése is szenvedést tartalmaz. E lelkek többsége csapdában érzi magát ebben az állapotban, és a megváltást elsősorban a fizikai test visszaszerzésében látja. Néhány "fizikailag megnyilvánuló" ember reménye és törekvése egy tisztán test nélküli létezésre e lelkek számára legalábbis érthetetlennek tűnik. A lélek tisztán szellemi létezése (és annak - a tudat által kiváltott - kifejeződése) tehát különböző szinteken valósulhat meg, és nem mindegyik egyformán kívánatos.Azonban az "átlátszóság" ezen állapota is olyan élményforma a lélek számára, amely értékes. Az élet minden szinten igyekszik megnyilvánulni és kifejeződni, és csak a saját tudatunk - önmaga által választott - korlátozása teszi lehetővé, hogy ezeket az állapotokat megtapasztaljuk.Ha felismerjük, hogy a szellem, a lény, a lélek megjelenésében korlátlan, akkor ezekre a köztes állapotokra már nincs szükség. A lélek ekkor megtapasztalja az egyetemes és abszolút gyógyulást, és a tökéletesség felé vezető úton már nincs szüksége a köztes lépésekre. Ez a döntés bármikor meghozható, és nem igényel különösebb kifejezési formát. A szándék, az akarat kinyilvánítása önmagában elég ahhoz, hogy minden életnek szabadságot adjon.A szeretet már beköszöntő korszakában még azok a lények is felemelkednek és felszabadulnak, akiknek a megjelenése anyagi, de mégsem testi.
Minden válás csupán a lét megnyilvánulása.
