

Töröljék el a halálbüntetést!
Mi mindannyian lelkek vagyunk, akik az Egyetlen Isteni Forrásból származunk, akit ezennel Atyának nevezünk.
Minden élet egyenlő - jogaiban, tetteiben és igényeiben.
A "szemet szemért" csak ahhoz vezet, hogy az egész világ megvakul.
Nem léphetünk be egy új évezredbe, egy meglehetősen kozmikus élménybe, ahol egy középkori világ megoldásai irányítanak bennünket.
A karma törvénye, amely szerint az okozat egy adagja a hatás egy adagjához vezet, elég ahhoz, hogy kielégítse az elégedettség iránti igényünket. A bosszú rövidlátó elv, amely csak a saját szorongásunkat és szellemi tehetetlenségünket mutatja.
A világegyetem minden lénye tudja a különbséget jó és rossz között. Csak az a kérdés, hogy követjük-e azt, amit mélyen magunkban tudunk, és hallgatunk-e a lelkünkre. Soha nem cselekszünk magasabb rendűként másoknál, amikor őket hibáztatjuk, és gyűlölettel állunk bosszút. Ez csak egy kevésbé intelligens társadalom alacsonyabb rendű szükségleteit elégíti ki, míg érzelmek és logika nélkül nincs spirituális és kozmikus fejlődés és egyensúly.
Amikor halálbüntetést követelünk, megakadályozzuk testvéreink lelkét abban, hogy tanuljanak, tudatosodjanak és megváltoztassák a véleményüket. Egyszerűen feladjuk őket - és ugyanabban a pillanatban feladjuk magunkat is, csak azért, mert személy szerint jobban érezzük magunkat, miközben alacsony önbecsüléssel kezeljük a bánatokat. Ezért a megtévesztett lelkek nem tudnak tanulni ugyanazon inkarnáción belül, ha egyszerűen megöljük őket, és mi sem tudunk, ha másokra hárítjuk a felelősséget, miközben saját félreértéseinket figyelmen kívül hagyjuk.
MINDEN embernek, minden léleknek megvannak a maga hibái, amikor megtestesül az életben. A látásmód hiánya, amikor másokat a tetteik alapján ítélünk meg, miközben a saját, személyes hibáinkat nem vesszük figyelembe.
Amíg nem tudjuk igazán, hogy az Isteni Atya és a kozmosz hogyan hat az életünkre, addig nem szabad megmásíthatatlan tényeket teremtenünk.
És nem kellene az életünket úgy élnünk, hogy másokat ítélkezünk a rossz cselekedeteik miatt, miközben a sajátjainkat figyelmen kívül hagyjuk.
A valóság egy játszótér. Az élet egy videojáték. Ha nem vállalunk spirituális megoldásokat, akkor úgy játszunk, mint az újoncok.

